Hogyan kezeljük a szeparációs szorongást?

A baba életének első hónapjaiban még nagyon szoros egységben éli meg a kapcsolatát az édesanyjával. Számára természetes, hogy anya mindig ott van mellette, ezért még nem tudja elképzelni önmagát különállónak ettől a biztonságot nyújtó közelségtől. Ez az időszak a kötődés egyik legfontosabb alapja, amelyben a gyermek biztonságban és szeretetben érzi magát.

Ahogy azonban növekszik, egyre többet érzékel a körülötte lévő világból, és fejlődésének új szakaszába lép. Ekkor jelenhet meg az a jelenség, hogy sírni kezd, amikor az édesanya elhagyja a szobát vagy rövid időre eltávolodik tőle. Az addig barátságosan fogadott idegenekkel szemben is óvatosabbá válhat, félénkséget, bizonytalanságot vagy akár sírást is tapasztalhatunk nála.

A szeparációs szorongás általában két hangsúlyosabb időszakban jelentkezik: először nagyjából 6–8 hónapos korban, majd később, körülbelül másfél éves kor környékén.

Milyen viselkedést tapasztalhatunk és hogyan támogathatjuk gyermekünket ebben az érzelmileg megterhelő, ugyanakkor teljesen természetes fejlődési szakaszban?

A szeparációs szorongás 2 fontosabb időszaka és helyes kezelése

6-8 hónapos korban ébred rá a baba, hogy anyja nincs mindig mellette. Fontos a megértése, a türelme és a figyelme: amikor csak teheti, engedje, hogy vele lehessen.
1,5 éves korban kicsit erősebben élheti meg a baba a szeparációs szorongást amikor már jár, felfedez és gyakran ijed meg attól, hogy saját önállósága van az édesanyja nélkül. Türelemmel segíthet neki hozzászokni az új tapasztaláshoz, miközben hagyja, hogy eltávolodhasson, de legyen számára biztonságot adó bázis.

Segítsünk a 6-8 hónapos babának a szeparációs szorongás idején

Ez az időszak átmenetileg a baba és a szülők számára is több kihívást tartogathat. Sokszor éppen akkor kezdünk egy kicsit nagyobb önállóságra számítani a 6–8 hónapos gyermekünktől, amikor megjelenik a szeparációs szorongás. A kicsi fokozatosan felismeri, hogy anya külön személy, aki időnként eltávolodhat tőle. Ez a felismerés bizonytalanságot válthat ki benne, ezért különösen fontos, hogy sok türelemmel, megértéssel és szeretettel forduljunk felé.

Amennyiben lehetőségünk van rá, biztosítsuk számára a közelségünket a nap folyamán. Beszéljünk hozzá gyakran, hiszen a hangunk megnyugtató számára, emellett a nyelvi fejlődését is támogatjuk vele. Érdemes figyelni a jelzéseire, és amikor igényli a testi közelséget, vegyük ölbe vagy vigasztaljuk meg. Jó megoldás lehet egy biztonságos játszósarok kialakítása is abban a helyiségben, ahol a legtöbb időt töltjük.

A családtagokkal és az ismerősökkel szintén érdemes beszélni erről az életkori sajátosságról. Ha megértik, hogy a baba bizalmatlanabb lehet az idegenebb helyzetekkel szemben, könnyebben tudnak alkalmazkodni hozzá.

Szeparációs szorongás 1,5 éves korban

Sokszor erőteljesebb, mint korábban. A gyermek ekkor már önállóan jár, felfedezi a világot, ugyanakkor egyre jobban tudatosul benne, hogy anya egy külön személy, aki nincs mindig mellette. Emiatt ismét erősebben igényelheti a közelséget, az ölelést és a megnyugtató jelenlétet, valamint átmeneti alvászavarok is jelentkezhetnek.

Ebben az időszakban fontos, hogy türelmesek legyünk vele, és lehetőséget adjunk számára a „feltöltődésre”, amikor hozzánk bújna. A játszótér vagy más biztonságos környezet ideális arra, hogy fokozatosan gyakorolja az önállóságot, miközben bármikor visszatérhet hozzánk egy kis megerősítésért.

Ha el kell mennünk valahová, mindig mondjuk el neki, hová megyünk, mikor érkezünk vissza, és tartsuk be az ígéretünket. Soha ne lopózzunk el észrevétlenül, mert az bizonytalanságot okozhat benne. Ha új helyre érkezünk, hagyjunk neki időt arra, hogy a saját tempójában ismerkedjen meg a környezettel és az emberekkel. Ez segít abban, hogy biztonságban érezze magát és könnyebben alkalmazkodjon az új helyzetekhez.

A szülőket is próbára teszi

A szeparációs szorongás nemcsak a gyermek, hanem a szülők számára is megterhelő időszak lehet. Teljesen természetes, ha az édesanya időnként szeretne egy kis pihenést vagy saját magára fordítható időt. Amikor a baba fokozottan ragaszkodik hozzá, több figyelmet igényel és nehezebben viseli a távollétét, az érzelmileg és fizikailag is kimerítő lehet.

Sokat segíthet, ha elfogadjuk a családtagok vagy a közeli hozzátartozók támogatását. Érdemes figyelembe venni, hogy a gyermek mennyi időt tud nyugodtan eltölteni anya nélkül, illetve kik azok a személyek, akikben már megbízik. Fontos, hogy az elválás mindig a gyermek életkorához és érettségéhez igazodjon, mert a túl hosszú távollét vagy egy számára idegen személy jelenléte felesleges stresszt és bizonytalanságot okozhat. A fokozatosság és a biztonságérzet megőrzése ilyenkor megkönnyítheti ezt az időszakot.

Amit ne tegyél a szeparációs szorongás időszakában

Ne hagyd őt hosszabb ideig egyedül sírni, ilyenkor különösen fontos számára a megnyugtató jelenléted és a biztonságérzet

Lehetőség szerint kerüld a hosszabb távolléteket ebben az érzékeny időszakban. A közelséged most sokat segít abban, hogy stabilnak és kiszámíthatónak érezze a világot

Ha mégis elkerülhetetlen az elválás, törekedj arra, hogy fokozatosan szoktasd hozzá

Mondd el a családtagoknak, hogy a kicsi éppen szeparációs szorongást él át, ezért érzékenyebben reagálhat az új vagy ritkán látott emberekre

Ne erőltesd a testi kontaktust olyan személlyel, akit a gyermek nem ismer jól, vagy akitől láthatóan tart. Hagyd, hogy a saját tempójában nyisson mások felé

Fogadd el a jelzéseit, és adj neki lehetőséget arra, hogy szükség esetén visszahúzódhasson hozzád egy kis megnyugvásért

Amikor a szeparációs szorongás már nem biztos, hogy egészséges

Kisfiú sír az óvodában, az óvónő vígasztalja

Érdemes szakemberrel konzultálni, ha az alábbi tünetek tartósan fennmaradnak, erősek, vagy jelentősen megnehezítik a gyermek mindennapjait:

2–3 éves korában sem képes rövid időre sem elszakadni a szüleitől, és az elválást erős szorongással éli meg.
Testi tüneteket – például hasfájást, hányingert vagy fejfájást – mutat akkor is, amikor olyan személlyel marad, akit jól ismer és kedvel.
A saját otthonában sem mer egyedül maradni, például fél bemenni a szobájába.
Kifejezetten retteg az egyedül alvástól, és ez hosszabb ideig fennáll.
Visszahúzódik a kortársaitól, nem kezdeményez kapcsolatot, vagy korábbi barátságai megszakadnak.
Rendszeresen ellenáll az óvodába vagy iskolába indulásnak, és ez tartós problémává válik.

Szeparációs szorongásos zavar – amikor már nem életkori sajátosság

A gyermekkori szorongás több formában is megjelenhet. Ide tartozhatnak a szociális szorongások, bizonyos helyzetekhez vagy tárgyakhoz kapcsolódó fóbiák, és a szeparációs szorongásos zavar. Ez utóbbi óvodás és kisiskolás korban is előfordulhat, amikor a gyermek a szülőtől való elválást rendkívül nehezen viseli, erősen ragaszkodik és a búcsúzások gyakran sírással vagy intenzív tiltakozással járnak.

Fontos különbséget tenni a fejlődés természetes részeként jelentkező szeparációs szorongás és a szeparációs szorongásos zavar között. Míg a 6–8 hónapos vagy másfél éves korban megjelenő szorongás életkori sajátosságnak tekinthető, addig a zavar esetében a félelmek olyan életkorban is fennmaradnak, amikor azok már nem lennének jellemzőek. Ilyenkor a gyermek reakciói erősebbek lehetnek, és az elválás a család számára is komoly érzelmi megterhelést jelenthet.

Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk szorongása tartósan jelen van, vagy jelentősen megnehezíti a mindennapi életét, érdemes szakember segítségét kérni.

Gyakori kérdések gyakori helyzetekre

Anya főz, közben karján tartja kisbabáját

Előfordulhat, hogy a gyermek egyik szülőhöz jobban ragaszkodik a szeparációs szorongás idején?

Igen, gyakran tapasztalható, hogy a gyermek átmenetileg elsősorban az egyik szülő jelenlétében érzi magát biztonságban. Ez általában életkori sajátosság, és idővel fokozatosan enyhül.

Befolyásolhatja a szeparációs szorongást egy költözés vagy nagyobb családi változás?

Igen. Egy új otthon, testvér érkezése, bölcsőde- vagy óvodakezdés átmenetileg felerősítheti a gyermek bizonytalanságérzetét. Ilyenkor természetes, hogy fokozottabban keresi a szülei közelségét.

Segíthet egy kedvenc alvóka vagy plüss a nehezebb időszakokban?

Sok gyermek számára igen. Egy megszokott takaró, plüssfigura vagy más kedves tárgy biztonságérzetet nyújthat, különösen alváskor vagy rövidebb elválások során.

Miért erősebb este a szeparációs szorongás?

Napközben a játékok és az ingerek elterelik a gyermek figyelmét, este azonban lelassul a környezet. Ilyenkor jobban előtérbe kerülhet az a félelem, hogy a szülő nincs közvetlenül mellette, ezért gyakoribb lehet a bújás, sírás vagy az elalvás nehézsége.

Ronthatja a helyzetet, ha túl gyorsan szeretnénk önállóságra nevelni a gyermeket?

Igen. Az önállósodás akkor működik a legjobban, ha a gyermek biztonságban érzi magát. A fokozatos, életkorhoz igazított önállóság általában sokkal könnyebben elfogadható számára, mint a hirtelen változások.

A LiaaBébé gondolatai

Bár a szeparációs szorongás természetes fejlődési folyamat, a gyermek számára ilyenkor különösen fontossá válnak a megszokott tárgyak és rutinok. Egy kedvenc takaró, alvóka vagy kényelmes pizsama is hozzájárulhat ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. A LiaaBébé ezért készít puha, extra rugalmas bambusz viszkózból készült babaruhákat és hálózsákokat, amelyek gyengéden ölelik körül a kicsiket a pihenés idején, s amelyekkel az öltöztetés is stresszmentessé válhat.

Források: Gyerekmosoly Egészségközpont Kismamablog - Vida Ágnes Gyermekút Mindset pszichológia